Retro party a kertben
Farkaséhesen indultunk el Szombathelyről a fővárosba. Már sejtettem, hogy nem bírjuk ki pestig, a kérdés csak az volt hol és mit együnk. Amint beértünk Szilsárkányba, az út mellett megláttunk egy éttermet, amiről kiderült, hogy nem is egy, hanem kettő. Az egyikből isteni illat terjengett és hatalmas füst-burok vette körbe, bogrács lógott a vason és hús sercegett a roston.
Apró ház kis előkertjében egy nagy fa árnyékában négy – öt piroskockás terítős asztal, a házból bakelit gyanus alpesi zene szűrődött ki. Az étlap három oldal, de mindegy is mi van rajta, a lényeg, hogy a Mihály, a tulaj mit ajánl, az étlap igazából mellékes. A vendégkönyv előbb landolt az asztalon bárminél, rögtön bele is olvastunk, mire összefutott a nyál a számban, egyre éhesebb és szomjasabb lettem.
Kértünk egy fröccsöt és egy ásványvizet. A poharak mellé egy üveg bor és egy nagy kancsó ásványvíz landolt az asztalunkon, mondván: annyit iszunk amennyit akarunk. Pár percen belül megérkezik a bográcsgulyás és a fokhagymaleves is. Amíg falatozunk, elkészül a vasalóval kilapított pipim és a frissen grillezett zöldség gyümölcs tálam is, Roland előtt pedig egy almás rétes landol.
Számla papíron, borsos borravalót adtunk és mellesleg mind a tíz újjunkat tövig nyaltuk. Az autóban aztán a polóinkból szinte facsarni lehetett a füst illatot. Mint egy igazi házi grillparty…
Reakciók