Egy ismerősömről jutott eszembe
Én nem azt mondom, hogy mindenkinek muszáj verbális olimpikonnak lennie (én sem vagyok az), megértem, hogy mindenki máshonnan jött, más-más gyerekszobákban nőttünk fel, de azért egy diplomás ember ne beszéljen, viselkedjen és gondolkodjon már úgy, mint egy igazi földműves paraszt. Nem is lenne ezzel baj, ha ugyanez az ember ne érezné gyakran úgy (többnyire nála jóval értelmesebb és értékesebb emberek előtt), hogy mindenki ostobának tekinti és ne akarna erre minden adandó alkalommal rácáfolni erre, ha kell, ha nem. És még csak fel sem tűnik neki, hogy a saját szekerét fékezi.
Vannak egyébként dolgok, és ezek a dolgok, hogy úgy mondjam, kezdenek kaotikusak lenni a fejemben, fojtogtják a torkomat, fel akarnak törni és most könnyen ki tudnék borulni (nem bírom a tartós belső feszültséget), ha hagynám. De nem hagyom, mert uralkodok magamon, így a hatalom is az én kezemben van. Annyira leírnám ide, mindent leírnék, ami csak eszembejut ezzel kapcsolatban, mindent az utolsó mondatig, gondolatig, tényleg mindent, sőt, idetennék egy gigantikus méretű verbális rókát is, de sajnos nem lehet.


Reakciók