Dugóban
Reggel, miközben vittem Lívit dolgozni érdekes volt látni a lakásból kilépve a sok stresszes, rohanó embert. Úgy érzem, hogy ez már népbetegég! Ez az, ami bosszant mindannyiunkat nap mint nap, és ez első sorban a közlekedésnek köszönhető. Reggel a munkába igyekvő emberek, mire beérnek a munkahelyekre már fel vannak pörögve, felpörgetik őket az, ami az autóban éri őket. A dugó és annak hatásai.
Mivel nekem nem kellett rohannom sehova, legfeljebb haza a gépemhez, máshogyan álltam mindehhez. Közben olvagattam, az e-mailekkel foglalkoztam iPhone-on és jó érzés volt, amikor egy-egy motoros vagy bicajos előre haladása érdekében félre kellett húzódnom. Ami a legjobb volt, hogy mindannyian megköszönték! Csak egy röpke kézmozdulat, vagy láblógatás, de érezhető volt. Mondjuk megértem őket, könnyebb a helyzetük. Kisebb testet mozgatnak a kétkerekűvel, mint az autósok a négykerékkel.
Például jó megoldás lehetne, ha azok az emberek, akik rohannak reggel, 10-15 perccel korábban indulnának és nyugodtabban érnének be a munkahelyükre. Nem hiszem, hogy olyan nagy áldozat lenne ez azért, hogy a nap jobban induljon és ne indulatokkal teli legyen.
Reakciók