Margitszigeten sétáltunk
Ma délután elmentünk a Margisztigetre, mivel emlékezetem szerint még nem voltam, viszont már nagyon sokszor elmentem mellette vagy az Árpád, vagy a Margit hídon. Valahogy ez eddig kimaradt, de ma bepótoltam. Nagyon szép hely.

A kép a Wikipedia oldaláról származik, olvass ott bővebben a szigetről!
Amikor Londonban a St. James parkban sétálgattam tavaly, pont azon gondolkodtam, hogy miért nincs egy a város zajától eldugott nyugis hely Pesten? Hát van, csak eddig nem tudtam róla.
Még nem nyílnak a virágok, nem zöldek a fák, de így is nagyon szép volt. Szinte az egész szigetet körbesétáltuk, közben találkoztunk futó, bicikliző, karatézó, ücsörgő, focizó, nézegető, olvasó, beszélgető, pihenni vágyó emberekkel. Nagyon kell ez a fővárosba, biztos, hogy a jövőben gyakrabban foguk járni együtt, még akár piknikezni is, vagy ha mód van rá, akár notival dolgozni. Sokkal jobb a természetben, mint a lakásban, 3G pedig van már szinte mindenhol.
Amikor a sziget Pest felé eső oldalán leültünk a futópálya szélénél egy padra, és elfutottak mellettünk az emberek, azon beszélgettünk, hogy milyen érdekes ezt látni, futnak, fülükben a fülhallgató, és miközben a testüket frisítik, vele együtt az agyuk is “tisztul”, rakják a helyükre a képkockákat. Lívia is sokat járt és jár futni a szigetre, ha nem is mindig, de néha menni fogok vele én is. Főleg most, hogy már egy alkalommal sikerült futnom.
Mikor már kezdett sötétedni, elindultunk a parkoló fele, útbaejtve a vadasparkot, majd megálltunk egy vattacukor árus néninél és egy ananászos vattacukorral távoztunk. Meg nem tudom mondani, hogy mikor ettem utoljára. Bár így visszagondolva, ma már nemtudom, hogy miért voltam, vagy a gyerekek miért vannak oda érte annyira.
Közben teljesen besötétedett, de a vízesésnél, ami most nem működött megálltunk még 2 forraltborra, mert megcsapta az orromat az illata és nem hagyhattuk ki. Leültünk egy padra elfogyasztani, sok bor nem lehetett benne, mert a szegfűszeg illata volt az uralkodó. Nem baj, feelingnek jó volt! Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy zajáradat vesz körül minket, így felpattantunk és hazajöttünk. Kellemes délután volt!
Pár képet készítettünk séta közben, nézd meg őket a Galériában!


Wáááááááá, nézem ezt a vattacukrot….hát ez aztán igazán undiríííító!!!! Bögre, hogy bírtad ezt Te megenni???? Pfhuj…
Meg kell mondjam igy igaz ahogy irod,kicsit nosztalgiaznek most eppen de egy ami
:)
visszatart a kepen vagy (kod)vagy ami inkabb az a (szmog lathato).
Azt nem mondom hogy irigylem hogy setaltal csak a helyszint irigylem egy kicsit…
Hol a wattacukor?Milyen?
Ott vagy nagyon nem kicsi a wcukika….kicsit megkestem a kepnezessel….. yami,,,,,,