Sisha
Januárban Roland még javában fújta a füstöt, nem is keveset és mellé persze csúnyán köhögött. Megismerkedésünktől számított harmadik napon ücsörögtünk valahol és beszélgettünk, persze szájában az elmaradhatatlan cigarettával. Már nem emlékszem miről volt szó, de egyszer csak fogta, elnyomta és azóta sem gyújtott rá. Egyszerűen elege lett. Úgyhogy megosztottam vele a vizipipámat. Rákapott. Azóta kijárta a vizipipa sulit, két hét alatt hármat vett, attól féltem, a végén még az autójába is kerül egy…
Tegnap nekiláttunk kipucolni a pár hetes pipacsövet és nem akartunk hinni a szemünknek! Fél óra alatt sem sikerült tökéletesen tisztára mosni, még mindig potyogtak ki belőle a széndarabok. Szerintem az én tüdőm nagyjából koromfekete lehet. Azt hiszem kicsit sűrűbben kell a jövőben ismételgetni ezt az eljárást. Ma este a pesti csövet analizáljuk és kapjuk miszlikre.
Ettől függetlenül legalább jó illat van a lakásban (nem pedig cigiszag árad), és szeretem is ezt a szertartás szerű dolgot. Megnyugtat, kikapcsol, tökéletes kelléke egy jó beszélgetésnek. A tisztán tartására pedig oda kell figyelni. Majd odafigyelek…
Valóban érdemes pucolgatni, utána sokkal tisztább érzés. Olvastam róla korábban, hogy érdemes tisztítani, de a tegnap este ezt igazán bebizonyította. Amúgy itt is írnak a tisztítás lépéseiről: http://vizipipa.eu/tisztitas.html
Aki pedig dohányzik, csak javasolni tudom, hogy hagyja abba mielőbb. Csak elhatározás kérdése ez is, semmi más!