Sportoltunk
Itt a tavasz első lehellete, a magát makacsul tartó hideg után végre előbújt a nap a felhők mögül, így mi is előbújtunk a vackunkból. Felkaptuk a nyúlcipőt és nekivágtunk a szombathelyi terepnek. Kocogtunk egy fél órát. Simán bírtuk volna még tovább, de holnap majd valahogy lábra kell állni, itt egy újabb hétfő.
A halastónál tiszta giccs volt minden: rózsaszínben pompázó ég, hattyúk és kacsák úszkáltak a tavon, fantasztikus nyugalom. Elfutott mellettünk egy lelkes hölgy, aki nyilván az olimpiára készült, mert olyan tempóban rohant el mellettünk, de mi csak lazán kocogtunk tovább.
A bejegyzés első részét Lívia írta, de aztán átvettem a billentyűzetet, mivel mégiscsak nekem volt egy új dolog a futás. Évekkel korábban, amikor még edzettem, akkor mozogtam. Azóta a legsportosabb testrészem a kézfejem és az ujjaim, ugyanis a gépen mozogtam a legtöbbet, de ez a mai napi másfajta mozgás jó volt. Nehéz volt az indulás, de a futás 10. perce után már kezdett jól esni. Lívia mondta, hogy az igazi akkor, ha zene szól a futás alatt, ezt most még nem így tettük, de következő alkalommal iPod is velünk jön. Legközelebb meg fogok próbálni kicsit többet futni, de most kellemes zsibbadás van a lábaimban, úgyhogy érzem magamban az erőt egy hosszabb távra is.
[...] Amikor a sziget Pest felé eső oldalán leültünk a futópálya szélénél egy padra, és elfutottak mellettünk az emberek, azon beszélgettünk, hogy milyen érdekes ezt látni, futnak, fülükben a fülhallgató, és miközben a testüket frisítik, vele együtt az agyuk is “tisztul”, rakják a helyükre a képkockákat. Lívia is sokat járt és jár futni a szigetre, ha nem is mindig, de néha menni fogok vele én is. Főleg most, hogy már egy alkalommal sikerült futnom. [...]